Aggyisten Kálmán Báttyám!
Az onokám szót, hogy valamilyen levéllistán keröstek engöm. Ez möglepő, mer hát ijjenko az embört a levélkupacok köszt löhet mögtalalni, mer hát itt az ősz oszt a portárú el köll takarítani a levelöt. Van valami új móccer valami komposztalás, de szerintöm ez csak a ganyégödő puccus neve. Mi égötünk pedig hát a junió betiltotta, mint a moslék ötetést a disznyókka, mög hát a hízó kinzásos léölését. Mongya Kálmám bá, mijé csak a disznyók nem öhetnek moslékot, mög hogyan löhet a hízót úgy lészúrni, hogy az né fájjon néki. A japcsiknak is fajt a nagy haborúba ha hasba kiriszték magukat és ha jó tudom mind a mái napig csinyjják, mer aszt mongyák népszokás. Nálunk mög a disznótort szoktuk mög. Persze fogy a szokasunk, mer pirkadatkó nem sikít a falu. Már mint a disznó. Mi lött velük, nem tuggya? Az onokám szerint a disznyók nem tüntek e, csak mögvadutak, és kimöntek az erdübe. Biszton nem önkét tötték, mer a disznyó kondába mögy az erdűbe, de akko is csak akkó, ha a kondás hajtya. Hát ez - az mongya az onokám - nem égy, hanem több száz ködás hajtotta üket 2010 öszén az erdűbe. Ami gyanus vot, hogy ezze égyidűbe etüntek a fijjuk a városházáru is. Páran marattak, majd égysző kicsive többen újra kidobóták, hogy lösznek vircsaftok a faluházán és ott má mindönki mondhattya a magájét. Hát osztán nem ez történt, mer mint azok a kőmüvesek, akik sutyiba gyűtek össze mindönféle páhojjokba, ezök az új fijjuk is valamijjen titkos mancsaftot hosztak össze. Vót mögint kuss, ami akkó is kuss, ha kevesebbsző és halkabban de mongyák. Pedig hát mindönki és főleg az onokám szerint a disznyók elmöntek a falubó, akkó mög minek a kuss? Mosmá érthető mijé kotortak a füzesen rögtön, amikó bevötték magugat a fijjuk a városházába: lögyön hun léfojni a dágványnak. Evótunk, mög bíztunk abba, hogy a gőzölgő ganyérakásokbú mög a kikotort dágványbú nálunk is lösz bijomassza, és ad gászt fütteni. Osztán nem történt sömmi, csak a szömetöt köll mögfizetnünk, hogy elvigyék. Akko is fizetnük köll, ha e tudnánk égötni, mög kompenzáni. - Kontraktust kötni köll!! - mongyák a fijjuk, ha van szömét, ha nincs.
Mög amit eddig fizettünk valami kommunista adó asz nem szömétfuvarozásho köll. Hát fizetnünk köll mint a katona tisztnek, ha mög nem tudjuk, akkó lűhetjük fübe magunkat, mint a tiszt urak a kártyaadósság mijatt. Persze van közös bennünk mög a tisztökbe: minek hazárdíroztunk a kártyáva. Űk ferblire, mi mög szavazásra hasznátuk a lapokat. De Báttyám van egy jó hiröm: az onokám szerint valaki csinyát egy szép zöd legelőn egy képet. Kisebb mint a golfpája, de szép zöd. A kép alatt a nép mög arró irkál, hogy a vaddisznyók mög a lompos farkúak dújják a falut, mer kitörtek az erdűbő. Csak az hibázzik Báttyám, hogy a képekön nem a régi disznyók fizimiskája van. Aszt is irkájják, hogy ezöknek a disznyóknak a dúlását hogyan kölljön mögakadályozni. Aszongyák hogy kalákába akarják kikergetni üket az erdübe, de ez nagyon veszéjös, mer ha ott összeszaladnak a régiekke háború lösz, aki győz az mög gyünne vissza, hacsak a vadkordont nem fótozza be a nép, és nem tanul mög kártyázni. Hát Kálmán báttyám nem tom mi vagyon, mer a disznyók, a loposfarkú rókák, a kép, a népök sutyorgása mögzavart egy fertájnyit, de asztán mögéröztem aszt a nagy háború óta mindig terjengő hamisítatlan ganyészagot és rágyüttem itt sömmi sé változott.
Lajos
