A falunkat átszelő Füzes-patak oly sok örömöt hozhatna a település lakóinak életébe. Hozhatna, de sajnos nem így van.
Hogy miért is? Menjünk vissza néhány tíz esztendőt.
Valamikor a 60-as években a patakmeder a jelenlegi Kossuth Lajos utca közepén vezetett végig. Tekintve, hogy gyakran járhatatlanná vált az út a kiáradt víz miatt, a patakot elkanyarintották a Pince-hegy alá, a telkek végébe.
Akkor az érintett lakók az utcából „elcsíphettek” egy darabot, ezzel kártalanította a patakmederért cserébe őket az akkori tanács. Igen ám, de a tulajdonjog nem szállt át (legalábbis a földhivatali bejegyzések szerint nem) a tanácsra, a jelenlegi Önkormányzatra…
Így kezdődött a kesze-kusza történet. Hogy ki és mikor kotortatta a patakot, arra többen többféleképpen emlékeznek. Egy közös momentum akad mindegyik történetben: az, hogy a legutóbbi kotrás (az ideit leszámítva) nem az elmúlt tíz évben volt, és többekben még ma is indulatot váltott ki a szakszerűtlen intézkedésre való emlékezés.
A patak pedig egyre hordta a hordalékot – ezzel bizonyos szakaszokat eltorlaszolt, máshol pedig lerakódott a törmelék megemelve a küszöbszintet. Ezzel egy időben egyre több helyen megjelent a pincékben a víz. Az elhanyagolt patakmeder az esztétikus látványtól igen csak messze volt (kivéve azokon a helyeken, ahol az ott lakók maguk gondoskodtak a part karbantartásáról).
Telt-múlt az idő. A lakók egyre jártak a mindenkori önkormányzatok nyakára a patakkotrás ügyében, s rendre lepattantak onnan. Valószínűleg így ment volna az idők végezetéig, ha a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség meg nem bírságolja a jelenlegi Önkormányzatot, valamint nem kötelezi arra, hogy a Telki úttal párhuzamosan futó patakszakaszt kotortassák ki, így biztosítva az út alatt áthúzódó három átfolyás biztonságos vízelvezetését.
Az Önkormányzat (félve az újabb bírságolástól) döntött. Kikotortatja a patakmedret, sőt, ha marad rá fedezet, az alsóbb szakaszt is. Amikor ez a hír napvilágot látott, többen is jelezték (építészmérnök, mélyépítész, térképész), hogy ingyen és bérmentve felajánlják több évtizedes szakmai tapasztalatukat. Az Önkormányzat nem élt a felkínált lehetőséggel, hanem kiválasztotta a Közép-Dunamenti Beruházó Szolgáltató és Kereskedelmi Vízgazdálkodási Társulatot (továbbiakban: a pomázi céget).
Az említett pomázi cég azzal kecsegtette az Önkormányzatot, ha velük végeztetik el a kotrási munkákat, akkor ők megszerzik a befogadó nyilatkozatot (ami különben súlyos milliókba kerülne az Önkormányzatnak, mert ehhez külön szakértőt kell felkérni, de ők lesznek olyan kedvesek, és ezt maguk elintézik).
Továbbá arra is ígéretet tettek, hogy 10 közmunkást egy éven át állami pénzből foglalkoztatnak, mert pályáznak a közmunkaprogramra. A Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének honlapjáról megtudhatjuk, hogy 64 társulat közül kettőnek nem sikerült pályáznia, ebből az egyik az Önkormányzat által kiválasztott pomázi cég.
Az Önkormányzat helyi vállalkozóktól is kért „tájékoztató jellegű adatokat”, nem egészen a fair play szabályainak megfelelő módon… Annak ellenére, hogy ezek sokkal kedvezőbbek voltak, mint a pomázi ajánlat, mégsem kapták meg a munkát.
A Polgármester három vállalkozói szerződést is kötött a céggel. Kettőt testületi, egyet csak úgy, saját döntés alapján.
A vállalkozó minden előzetes felkészülés (szelvényrajz alapján elkészített kotrási terv) nélkül nekilátott a kotrásnak.
A lakók többször tettek bejelentést a Polgármesternél, hogy a munkálatok szakszerűtlenül, hozzá nem értő módon folynak. A Polgármester általában egyáltalán nem reagált ezekre. Tudtommal két esetben kaptak írásban választ azok, akik jelezték, hogy nincs rendben a kotrás.
Az egyik ilyen levelet, mely a patak partján elő egyik lakótól származik, 2011. 03. 16-án iktatták a Hivatalban. Ennek az az érdekessége, hogy az érintett lakó szakszerűen beszámol a felháborító minőségű munkáról (melynek értelmetlenségét maguk a munkát végző emberek is elismerik), és ezek után a Polgármester 2011. 03. 17-én aláírásával igazolja az első teljesítést, azaz kifizet a falu kasszájából 4.375.000 Ft-ot.
Ezek után további levelek, szóbeli és elektronikus jelzések érkeznek a hivatalba, és további teljesítéseket igazol a Polgármester… A végösszeg közel 15.000.000 Ft.
A kotrási munkákról készült munkanapló csak a naiv képzelet szüleménye. A jegyző közölte, hogy nem tud annak létezéséről, pedig a munkanapló egyes oldalainak egy példányát a számlák mellé kellett volna tűznie a vállalkozónak.
Ha lett volna munkanapló, talán utána lehetett volna nézni annak, hogy mit is igazolt le a Polgármester?
Ha valóban úgy van, ahogy az falu első embere állítja, (és miért is ne lenne így?) hogy a patakmeder mentén végigmenve, a látottak alapján igazolta le a szakszerű munkavégzést, akkor észre kellett volna vennie, hogy egy patakszakaszon – közel 500 méteren – kétszer haladt el, ugyanis 460 méternyi kotrást sikerült kétszer is átvennie (ennek összege meghaladja a 3.000.000 Ft-ot).
Közel hetven érintett lakó fejezte ki elkeseredését, felháborodását és tanácstalanságát a kotrás miatt.
A lakosság nevében a Jegyzőhöz fordultam segítségért lassan három héttel ezelőtt. Sajnos az Önkormányzat érdemben nem ad választ. Bár falugyűlést is szerveztek a témában, az sem zárult megnyugtatóan.
A Polgármester nem foglalkozik a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, valamint a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség állásfoglalásával sem, mely szerint:
• A vízfolyásnak nincs üzemeltetési engedélye, melynek megszerzése önkormányzati feladat lenne, hiszen az érintett szakasz önkormányzati tulajdon.
• A munkálatok alatt műszaki ellenőrzésre vélhetően nem került sor.
• A szerződés több ponton hibás (nem tér ki a részletekre, pl. elszállítandó iszap).
• A mederkotrást az eredeti állapot elérésével lehet befejezettnek tekinteni, tehát jelenleg nem befejezett (az eredeti állapotnak az 1990. évi rendezési terv szolgál alapul; eszerint: 8 + 830 – 9 + 500 km. sz között 1,5 m, 9 + 500 km sz. fölött 1 m mederfenék szélesség, és a rézsű meredekség egyöntetűen 1:2).
Amit most tervez az Önkormányzat, tudniillik, hogy a pomázi céggel elszállíttatja (pénzért) a Kossuth utcai hídnál bent hagyott iszapot, csak a történet egyik fele. Számos kérdés marad megválaszolatlanul:
• Ki fogja SZAKSZERŰEN kikotorni a medret, és mikor?
• Befogadó nyilatkozat hiányában hányszor bünteti meg a települést a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség?
• Miért nem pályázott a pomázi cég közmunkások foglalkoztatására, hiszen ez volt a Polgármester választásának egyik oka?
• Ki viseli annak költségét, ha a patak áradása, illetve a víz elfolyásának akadályoztatása miatt romlik az épületek állaga?
• Miért igazolta minden szakember segítségét nélkülözve a munka teljesítését a Polgármester?
• Miért nem kért segítséget?
• Mikor rendezi az Önkormányzat a lakosokkal a patak körüli terület tulajdonviszonyát?
A nemrég megtartott falugyűlésen akadt képviselő (Szabó István), aki menet közben (talán látva a trehány munkát) rádöbbent a valóságra és önkritikát gyakorolt (a lakossági fórumról készült videofelvétel megtekinthető ide kattintva):
„Annyit szeretnék mondani, be kell vallani, igen, hogy ez rosszul sikerült vállalkozás volt a részünkről és a felelősök itt vagyunk az asztal mögött. Azt is hozzá kell tenni, nem akkor követtük el a hibákat valójában, amikor megbíztuk ezt a céget, hanem akkor, amikor megdumáltak bennünket, hogy vegyük át ezt a munkát. Ezt a munkát nem lett volna szabad átvenni. Annyit még hozzá kell tenni itt az előzményekhez egyrészt – mondjuk – az önkormányzat önmagában nagyon lassú, nagyon bonyolult módon dolgozik és nagyon drágán. Ezt naponta tapasztaljuk és szerettük volna gyorsítani ezt a folyamatot és a látható eredménye ez lett. Nem lehet gyorsítani bizonyos folyamatokat! Azt is hozzá kell tenni, és ezt jó ha tudjátok, én is utólag tudtam meg, hogy a patakkotrás építési beruházási szerződésnek számít. Amikor építési szerelési beruházást csinálunk, akkor ugye vannak bizonyos egybeszámítási szabályok, amelyek szerint bizonyos összeghatár felett közbeszerzést kell kiírni. Magyarán: valószínűleg már ott is elkövettük volna ezt a hibát, ha egyszerűen …… most arra akarok kilyukadni, valószínűleg a közbeszerzést csak akkor tudjuk elkerülni, ha maga a patak kezelője végzi el ezt a munkát, de mondom ezt én is utólag tudom. Akkor, amikor arról döntöttünk, hogy ő végezze a munkát, arra számítottunk, ha már a patak kezelője, ha már az ilyen patakkotrás a feladatai közé tartozik, akkor talán ért hozzá! Így utólag azt mondjuk, hogy lehet, hogy ért hozzá, de nekünk trehány munkát végzett. Nem kellett volna valóban átvenni, nem kellett volna kifizetni ezt a munkát. Ez a múlt! Ez a mi felelősségünk! Most próbáljuk ezt helyrehozni, nem egyszerű. Azt nem tehetjük meg, mert a költségvetési fegyelem köt bennünket, hogy csak így-úgy rakosgassuk a pénzeket, mert ez plusz kiadást jelent. Újra hangsúlyozom ez a mi felelősségünk! Köszönöm!”
(Szabó István képviselő szeptemberi falugyűlésen elhangzott hozzászólása.)
A patak-ügyet azóta hivatalos útra tereltük, bízva a magyar igazságszolgáltatásban.
Addig pedig csak remélni tudjuk, hogy megússzuk nagyobb eső nélkül.
Mi, az itt lakók megússzuk…
U.I. Az itt élők beszélgetésbe kezdtek, hogyan lehetne a jelenlegi romból egy kedves kis patakot varázsolni. Gondolkodunk tanösvényben, pályázatban stb., de ehhez is feltétlenül szükséges a tulajdonjog tisztázása…
Sarlós Erzsébet
